| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
Szerkesztő: Kugler Mihály |
Fotó: Kugler V. H. Mihály |
2011.09.23. 17:14 |
ERCSI TÖRTÉNETE
A város neve, Ercsi, a legősibb helynevek egyike, amely a feljegyzések szerint már 2000 éve lakott terület volt. Nevét a szájhagyomány szerint egy Erch-Ercs nevű, avar törzsfőnökről kapta. A későrézkor-kora és középbronzkor határán számos népcsoport jelent meg a Duna nyugati partjáig nyúló területen, eltérő színvonalat és sajátosságokat mutató kultúrával. Az I. században itt megtelepedett illír-kelta eraviszkuszok az őslakosságnál jóval fejlettebb gazdasági életet honosítottak meg.
A II. században az Ercsi északi határában lévő Matrica és délre Vetus Salina (Adony) majd Intercisa (Dunaújváros) közötti dunai limes részeként római katonai táborok védték a barbár népek támadásaival szemben a római provincia Pannónia határát. A véderősítés maradványai, helyi nevén, a „Római sáncok” néhol még fellelhetők. A dunai védelmi rendszer összeomlása után nem alakult ki maradandó államalakulat a Kárpát-medencében. Ercsinek, a magyar honfoglalást megelőző, népességben gazdag és változatos életéről a székesfehérvári Szent István király és a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött sokrétű leletanyag tanúskodik.
A Csepel-szigeten megtelepülő honfoglaló magyar törzsek és nemzetségek a Dunán átkelve 896 táján érték el Ercsi területét. A település történetének első írásos emléke az Árpád-korból származik. A Szent István által alapított Bakonybéli apátság javadalmai között 1037-ben megemlítik az ercsi halászatot is. III. István uralkodása alatt Tamás nádor Szent Miklós tiszteletére bencés monostort építtetett 1166-ban a Duna bal partján, az akkori Ercsi szigeten, melyet egy kis Duna-ág választott el a Csepel-szigettől.
|
| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
